ZANZIBAR

ZANZIBAR ZENAKAR

Kérdezz a Zanzibartól!

1

Riport sorozatunk első alanya Doni, aki válaszolt a Ti kérdéseitekre és az általunk feltett kérdésekre egyaránt.
Szeretnénk, ha ezáltal jobban megismernétek a zenekar tagjait.

Reméljük a riportokban minden választ megtaláltok a kérdéseitekre.

Milyen érzés az, amikor az egyik tanítványod elmegy a koncertedre? Vannak olyan tanítványaid, akikre büszke vagy?

Bármilyen furcsa is, a színpad sok szempontból hasonló a tanári katedrához. A tekintetek ugyanúgy rád szegeződnek és a legjobb formádat kell nyújtanod. Ha hibázol, azt rögtön kiszúrja a hallgatóság! (A zenélés azért jobban szórakoztat 🙂
Szerencsére sok-sok tanítványra lehetek büszke. Mindig akadnak olyanok, aki túlszárnyalják a tanáraikat.

Szigorú tanár vagy?

Egyáltalán nem. A lényeg a jó partneri viszony! Remélem ezt sikerült „mindkét porondon” (színpadon és a tanteremben is) kialakítani.

Tudjuk, hogy van olyan munkahelyed, aminek nincs köze a zenéléshez. Mi is ez? 🙂  A nyári koncert szezont hogyan lehet ezzel összeegyeztetni? Hogy sikerült ilyen hosszú ideig kitartani a zanzibar-ban, hisz Te vagy az egyik oszlopos tag, aki nem adta fel. 

2000 óta az MTA munkatársa vagyok. Tanárként most épp nem vagyok aktív, de elég is az alapfeladat, ami lényegében társadalomtudományi kutatás. A munkáimról talán a következő link a legbeszédesebb:
https://vm.mtmt.hu//search/slist.php?lang=0&top10=0&AuthorID=10003246
A koncertekkel és zenekari ügyekkel szerencsére jól össze tudom egyeztetni az egyéb munkáimat, ugyanis a beosztásom részben rugalmas. Hát így sikerült megőrizni ezidáig mindkét életformát.

A turnék során rengeteget utaztok biztosan vannak olyan élmények, amik emlékezetesek

Közel két évtized alatt rengeteg jó dolog történt velünk, ezért nagyon nehéz kiemelni 1-2 mozzanatot. Ami mégis így elsőre beugrik, az néhány igazán hangulatos koncert, ami nem is feltétlenül „nagyszínpados buli” volt, inkább az atmoszférája miatt maradt meg bennem. Ilyen, számomra különleges koncertek voltak például a kezdeti időszak ceglédi klubos megmozdulásai, a régi Zöld Pardonban töltött esték, vagy az „extrém kihívások”, mint a műlyégpályán, a budai várban, a balaton parti kempingekben, az esztergomi bazilika „árnyékában”, vagy éppen egyszer egy dublini kocsmában. Lehetne folytatni a sort még tucatjával… Emellett a Vágyom rád c. dalunk klipforgatása jut eszembe, ahol nekem kellett vezetnem egy 5000 köbcis amerikai pic-upot! Plusz cigi lógott ki a számból, ami azért nem olyan gyakori. Vagy ott vannak az Erdélybe való utazások, ahol tonnaszámra néztünk meg filmeket. Többségüket egyébként normál esetben nem toleráltuk volna, de a hosszú és fáradtságos buszozás során „bekajáltuk”. – időval az ilyen egyszerű és hétköznapi dolgokból is kedves közös élmények lesznek.

Mondanál pár szót a jelenlegi hangszeredről?

2
A hangszer az szent! Most már 5 éve egy TAMA superstar hyper-drive a társ (5 tammal és egy 14”x8” big black steel SLB pergővel + van egy jópofa Korg wavedrum-global elektromos padom, amire „ha rászabadulsz, sosem menekülsz”! (: Néhány éve ismét Zildjian tányérokkal egészülünk, sőt a szett legidősebb darabja pont egy K heavy ride 20”. Ezt a tányért 2000 óta használom, – nagyon hozzám nőtt. (Ó ha beszélni tudna?! Ami messziről felismerhetővé teszi a dobcuccot, az a ledszalagos fényhatás, amit talán az elsők között kezdtünk el használni az országban. Bár kissé „műmájer”, de a színpadon mindig jól mutat és már hiányzik, ha nincs bekapcsolva a „villogás”.

Hogy tudsz helyt állni a munkahelyen, a családban és a zenekarban?

3

 

Hazudnék, ha azt mondanám: „könnyedén, semmi gond nincs belőle”. Az biztos, hogy a napi-heti-havi-évi időbeosztást mindig nagy körültekintéssel kell kialakítani.
Szóval néha vannak „torlódások”, de eddig még megúsztam nagyobb konfliktusok nélkül.

Mi zajlik otthon, ha lehet erről tudni valamit?

A srácokkal (11 és 14 évesek) épp most tartunk a „Király visszatér”-nél. Nagyon élvezem, hogy általuk részese lehetek újra azoknak a dolgoknak, amin már egyszer úgymond „túl voltam”. Szóval jó „visszamenni kölyökbe” és újra felfedezni a gyerekek és kamaszok világát. Néha persze nem könnyű az apaszerep és sajnos óhatatlanul hibákat követ el az ember. Így van ez férjként is… Kétségtelen, hogy a családi projekt a legnagyobb!